Bibliaóra – Hekli Katalin: önmegtartóztatás

Az önmegtartóztatás nem egyenlő az élet élvezetet nyújtó pillanatainak teljes mellőzésével, inkább csak azok mértékkel való “fogyasztását” jelenti. Néha azonban kell, hogy ez a mérték a szokottnál is nagyobb fokú legyen: ilyen a böjt, vagy az elvonulások, amiket elsősorban hívők gyakorolnak időről-időre. Az önmegtartóztatás ezzel együtt több, mint élvezetek időleges és részeleges (alkalmanként teljes) megvonása: a figyelem fókuszának áthelyezése az igazi cél – a külsőről, a külvilágról a belsőre, az elmére, vagy ha úgy tetszik, a lélekre. Amilyen könnyű engedni a csábításnak, olyan nehéz megvonni azt, mégis többet adhat, mint elsőre hinnénk: visszatalálhatunk önmagunkhoz, Istenhez, és végső soron a belső békénkhez. Hekli Katalinnal, a Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközség lelkipásztorával beszélgetünk az önmagtartóztatásról, annak formáiról és igazi céljairól.